Mit mondjak Halloween-kor?!?

Nem gondolom, hogy Halloween ünneplésre érdemes, de struccpolitika lenne azt mondani, hogy márpedig ilyen esemény nincs. Egyre nagyobb teret hódít Magyarországon is. Mit tegyünk mi, hívő keresztyén szülők, csemetéink védelmében? BESZÉLJÜNK RÓLA, HOGY MIRŐL IS SZÓL EZ AZ EGÉSZ! Ne legyünk némák! Olyan kíváncsiak a gyerekek!

Egyértelműen negatív szellemi háttere van, de ez nem azt jelenti, hogy be kell csuknunk a szemünket fölötte! Nézzetek utána alaposan, pl. a wikipédián, honnan indult és mivé fajult ez a szokás, mielőtt gyermeketek részt venne valami buliban, amit október 31-re szerveznek! Nagyon fontosnak tartom megjegyezni ennek kapcsán, hogy ártatlannak tűnő dolgokkal is kaput nyithatunk a negatív szellemi erők előtt. Szóval veszélyes játék ez!

Hogyan éljünk tehát bölcsen ezekben az október végi napokban?

1, Ha gyermekünknek kérdése van a sokfelé látható töklámpások kapcsán, ne hessegessük el a kérdést, hanem válaszoljunk koruknak megfelelően! (Ugye elolvastad a sok-sok infót a wikin? Mert tuti, hogy lesznek kérdéseik...)
A kétévesnek elég annyit mondanod a vicsorgó töklámpás láttán, hogy "Ilyen az ördög kedvenc lámpája", vagy valami hasonlót. És szépen tereld el a szót pl. azzal az énekkel, hogy "Az ördög szavára ne hallgass én lelkem...".
A négy-öt éves már további részleteket akar majd. Neki megemlítheted, hogy "Sok száz évvel ezelőtt is voltak olyanok a mai Angliában, akik gyertyát gyújtottak október 31-én, és hogy érdekesebbé tegyék, sütőtökbe állították. De rossz történeteket kerekítettek mellé, és ezzel az ördögnek kedveztek. Márpedig az ördög rosszakat súg, szóval nem érdemes az ördög dolgait követni. Ugye, szoktuk is énekelni, hogy: "Az ördög szavára..."? És nála is szépen áttereljük a szót az énekre.
Hat-hét éves kortól újabb információkat akarnak majd, bölcsen tálaljátok nekik ezt a kemény eledelt!

2, Mutassunk rá a JÓRA, Istenre! Aki nem a halottakat hívja elő, mint a druidák, hanem az élőket hívja örök életre.

3, Teremtsünk új hagyományt, amit megszerethetnek, elsajátíthatnak és felnőve továbbadhatnak gyermekeiknek! Használjuk ki a bizonyságtételi lehetőséget! Készítsünk töklámpást, másként!

Facing the Giants / Végtelen hit

Facing the giants is a very encouraging movie for anyone, and it is very special for us as a family. Let me share our story with you.

When Karina was two, I had an extra-uterin pregnancy. It was a sorrowful, painful, hard time. We were praying for an other baby, but nothing happened for a long time. I was afraid I might not be able to concive any more...
At that time Facing the giants was translated and we were able to download a version with subtitles from the net. We played it in church one Sunday morning and I was reading the words in Hungarian so that everyone can understand the movie. It is a very challenging movie, and the end part of it was very encouraging to me. In spite of the doctors opinion the coach will have a baby.
After the meeting my dad, who is our pastor, came to me, blessed me and asked God to give us a baby, too. It was just a quiet thing, only one or two people saw him praying for me.
But God has granted this simple prayer, and I very soon found out that I had a baby growing under my heart. Barnabás, son of comfort, was born within the year. We parents and his sister are very happy for him. He is a blessed, cute little boy, though not one without any spots:-) Both our kids are treasures for us.
May God use this movie in your life, too!

The family at Barni's dedication / Barni bemutatásakor a család.

Karinánk után volt egy méhen kívüli terhességem. Ez egy nehéz, fájdalmas, szomorú időszak volt, és vártuk, hogy mikor kapunk helyette másik kisbabát. Vártunk, vártunk, de nem jelentkezett újabb kis lakónk. Azon is aggódtam, egyáltalán lehet-e még kisbabánk... Imádkoztunk mi is, mások is, de semmi.
Ekkor jelent meg magyar felirattal az interneten a Végtelen hit című film, amit a gyülekezetben közösen megnéztünk. Én olvastam mikrofonnal, hogy mindenki értse a filmet. Az egész film nagyon hit-mélyítő volt, de nekem különösen a vége volt bátorító, amikor kiderült, hogy a főszereplőnek és feleségének, az orovosok véleményét meghazudtolva, mégiscsak született gyermeke.
A vetítés végén odajött hozzám apa (aki egyben a lelkészünk is), nagy hittel megáldott engem, és kérte Istent, hogy adjon nekünk kisbabát. Nem volt semmi különös ebben, nem is nagyon vette észre senki a gyüliből. Egy szimpla, hittel mondott áldás és kérés volt.
De feljutott Isten trónjához. Hamarosan megtudtuk, hogy új élet növekszik bennem. Barnabásunk - a vigasztalás fia - még abban az évben megszületett. Áldott, jó kisfiú. Nem hibátlan, de nagyon sok örömünk van benne nekünk, szülőknek is, és nővérének is. Nagyon hálásak vagyunk mindkettőjükért Istennek.
Nézd meg te is a  filmet, amit azóta már szinkronizáltak!