Christians in China / Kínai keresztyének

Don't ask me how, but from David's harp (in the Jesse tree, we are still not finished...) we got to the difficulties of the Christian living in China during our evening devotion with Karina. At a point she started crying, and when I encouraged her to tell me what was wrong, she said, 'I don't want my Chinese friends to die!!!' (Not that we know one single Chineese...) I was not able to comfort her, so I asked her if she wanted me to pray for these people, and she agreed. So I prayed in a few words and asked God's protection on any Christian children or adult living in China. She was still very sad, but after a few minutes additional talking about angels looking after us she was comforted.
She was such a sweet thing worrying for our Chineese brothers and sisters!!!

December közepe óta minden este a Jesse fa képei közül választ egyet Karina, és az ágyban erről mesélek neki. Ilyenkor Barni már alszik, a közös családi áhítaton is túl vagyunk (jó értelemben), ez csak kettőnk programja. Ma Dávid hárfájára esett a választása a borítékból. Fel is rögzítette a falra egy kis blu tack-kel, és én elkezdtem mesélni neki a pásztor Dávidról. Fogalmam sincs, hogyan, de a kínai keresztyénüldözésnél kötöttünk ki. Hamarosan csorogtak a könnyei. Kérdeztem, miért sír. Erre ő: "Mert nem akarom, hogy a kínai barátaim meghaljanak!" (Nem mintha egy kínai keresztyént is ismernénk...) Tovább beszéltük a témát, de csak nem nyugodott meg. Felajánlottam, hogy imádkozhatunk értük. Ennek megörült. Imádkoztam is pár szóban, kértem Isten védelmét a kínai keresztyén gyerekekre és felnőttekre. Még ettől sem nyugodott meg, beszéltünk hát az angyalokról, akik őrt állnak mellettünk (tanultuk nemrégiben ezt a Bibliaverset), és ekkor már megvigasztalódott.
Olyan drága volt ez a kis ötéves, aki az ismeretlen üldözött keresztyének fájdalmát ilyen mélyen átérezte! Remélem, felnőttként is ilyen érzékeny lesz mások bajával szemben!